Süt ránk a nap tüzes fénye,
Süt ránk, már egy egész éve.
S mi egyre csak nyílunk a világ felé,
Kéz a kézben, csak Te és Én.
Nem látjuk a gondokat, nem halljuk a jajokat,
Mindehol galambok, mindehol madarak.
A tavasz átjárja egész szívünket,
Olya gyönyörű épp, mint a kezdet.
Mi lehet ez az érzés?
Tüzes csók, vágy, féltés.
Szerelemnél ez forróbb, hevesebb,
De a választ nem keresem.
Senki sem tudja, válasz erre nincs,
Mit szívemben érzek, csoda-fénylő kincs.
Mely tőled ékes, érted ragyog,
Egy éve már a tiéd vagyok.